Tavaly Pécsett játszott,  s akkor nem kevés borsot tört orrunk alá capatunk, a Kis-Rába menti Takarék nigériai születésű centere Benson Egemonye. Az ő számára a mostani évad több szempontból is hasonlít az előzőhöz, s bízik benne, hogy a végkifejet is hasonló lesz

- Nigériában születtél, ahol úgy tudjuk, rengeteg amolyan törzsi nyelv van. Miiyen volt a gyerekkorod?

- A fő nyelv ott az angol,de valóban van három jelentősebb nyelv, s azok mellett vagy kétszáz kisebb törzsi nyelvjárás, édesapám az ibo nyelvet ismerte, én azonban már városi gyerekként -Benin City-ben szüelttem - angol nyevi környezetben nőttem fel.

- Mikor kezdtél el kosarazni?

- Huhh, ahhoz képest, hogy profi játékos lettem, azt tudom mondani, későn, nagyon későn. Nigériában a foci volt az első számú sport, egészen kiváló játékosai voltak, válogatottja volt az országnak, amely ráadásul tizenhárom éves koromban, 1996-ban olimpiát nyert. Nem csoda, hogy minden kissrác Jay-Jay Okocha, Sunday Oliseh, vagy Nkwanko Kanu szeretett volna lenni. Aztán nagyon megnőttem, s ez nem vált előnyömre a zöld gyepen, így jött a kosarazás.

- És Hakeem Olajuwon?

- Óriási példakép Nigériában, sajnos személyesen nem találkoztam vele, már kint élt Amerikában, és az amerikai válogatott játékosaként ugyanakkor nyert olimpiát, mint a nigériai futballisták.

- És hogy ment?

- Hogy zért nem voltam teljesen tehetségtelen, azt azért jelzi, hogy két-három év kosarazás után, 17-18 éves koromban Olaszországban, Treviso városában találtam magam egy nemzetközi táborban. Na, ott aztán hamar kiütköztek a hiányosságaim. Magasnak ugyan magas voltam, de vékonyka, fizikailag gyenge, és - mit szépítsük - megehetősen ügyetlen...

- De Amerika, egyetemi szinten felfigyelt rád...

- Igen, először Bostonba kerültem a Northeastern egyetemre, de az semmilyen szempontból nem volt az igazi, onnan átkerültem a Niagara-egyetemre.

- Ahol korábbi játékosunk, David Brooks is játszott...

- Igen, bár ismertük egymást, sajnos együtt nem játszottunk, mert amikor ő végzett, én akkor kerültem oda. Az ott töltött évek nagyon sokat adtak nekem, rengeteget fejlődtem.

- Ha már Amerika, az NBA-ben van kedvec csapatod, játékosod?

- Nagyon szimpatikus a San Antonio Spurs. Amerikai mértékkel mérve nem egy hatalmas metropolisz csillogó-villogó, hanem egy kisváros szerény, dolgos csapata, amely szisztematiikus munkával többször is a csúcsra ért. Ami a játékosokat illeti, Kevin Garnett játékának intenzitását, az ő állandó győzni akarását példaértékűnek tartom.

- Nigériában születtél, jól tudjuk, hogy Amerikában van az állandó lakhelyed?

- Igen, amerikai útlevelem is van, kettős állampolgár vagyok, New York államban, Buffalóban élek.

- Nigériai válogatottság?

- Igen erős csapatunk lenne,ha mindenki játszana, vállalná, hiszen több NBA-játékosa is van Nigériának, talán elég csak Ime Udokát, vagy Michael Olowokandit említeni. Két éve játszottam még a válogatottban, csereként. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő e tekintetben.

- Hol, s hogy kezdődött, és alakult az európai karriered?

- Érdekességként emíltenám, hogy vagy három-négy éve keresett mostani csapatom, a Sopron, és éppen az az edző, aki átvette, s most is irányítja az együttest. Akkor azonban Törökországba kerültem, Ankarába, majd következett Belgium, ám arra az évadra nem szívesen emlékszem vissza. Utána kerültem Pécsre, és nagyon remélem, a mostani, soproni szezon is hasonló lesz a tavalyihoz .Akkor is gyengén kezdtünk, több meccset elveszítettünk, aztán következett az edzőváltás, és bekerültünk a rájátszásba. Remélem, most is így lesz.

- Hogy látod,mi változott az edzőváltás óta?

- Úgy érzem, sokkal egyszerűbb, és lendületesebb játékra törekszünk. Nekem tetszik ez a stílus, remélem eredményes is lesz.