Főoldal » 2020, NBI A » Otthon érzi magát és “megragadna” Sopronban

Otthon érzi magát és “megragadna” Sopronban

Csapatunk egyetlen új magyar kosarasa, a fiatal, 20 éves, 197 centire nőtt, több poszton is bevethető Fazekas Csaba. Ő az ország másik végéből, Nyíregyházáról igazolt hozzánk. Nyíregyháza és Sopron között az utóbbi években amúgy is szinte “folyamatos” volt a játékosáramlás, pár éve onnan érkezett Bus Iván, az előző évadot megelőzően oda távozott Tóth Geri, s bár Jászberényből igazoltuk, Molnár Marcell is nyíregyházi nevelésű kosaras. Fazekas Csabával beszélgetve, ifjú kora ellenére egy kimondottan éretten gondolkodó, jó szemléletű srácot ismerhetünk meg személyében

– Hogy telt a nyár, hogy érzed magad Sopronban ? – “támadtuk le” rögtön két kérdéssel az utánpótlás válogatottakat (U16, 18, 20) végigjáró kosarast
– Az előző évad befejezése után porckorongsérvvel operáltak, így nekem a nyár, a pihenés és a nyaralás helyett a rehabilitációról, a gyógytornáról szólt. Pár hónappal az operáció és a rehab után, nem volt könnyű belevágni az igen kemény, erős fizikai felkészítésbe, de a szakvezetés és az egészségügyi stáb végig nagyon figyel rám. Szerencsére teljes értékű edzésmunkát tudok végezni, és lassan teljesen utolérem magam erőben. Ami a közérzetemet illeti, köszönöm, nagyon jól érzem magam. Nem kerültem teljesen új, ismeretlen közösségbe. Molnár Marcival még Nyíregyházán, Werner Vityával pedig korosztályos válogatottban játszottam egy csapatban.

– Finoman fogalmazva nem a “szomszédból” kerültél Sopronba. Nincs néha honvágyad?
– A már említett srácok, továbbá a nálam egy évvel idősebb Buzsáki Bence, no meg a csapat rutinosabb játékosai, Takács Norbi és Supola Zoli is, valamint a szakmai stáb tagjai egyaránt nagy szeretettel fogadtak és mindenben próbálnak segíteni. Nekik köszönhetően nemhogy nincs honvágyam, hanem szinte már teljesen otthon érzem magam Sopronban, és kezdem egyre inkább megismerni a várost. Persze az otthoniakkal, a családdal, a barátokkal azért tartom a kapcsolatot.

– Két évre szerződtél csapatunkhoz. Milyen egyéni céllal, ambícióval?
– Egyértelmű, hogy szeretnék tanulni, fejlődni, előre lépni. Húsz éves vagyok és úgy gondolom, ha valakinek nagyobb céljai, tervei vannak a kosárlabdával, ennyi idősen már meg kell tudni ragadnia egy élvonalbeli csapatnál, és bizonyítani, hogy alkalmas, vagy hosszabb távon alkalmas lehet rá, hogy az NB I-ben megállja a helyét. Ha valaki ezt húsz éves koráig nem tudja elérni, később már egyre kevésbé lesz rá módja, márpedig én élvonalbeli játékos akarok lenni. Idén szeretnék úgy teljesíteni, hogy jövőre már stabil, fontos tagja legyek a Sopronnak.

– Végigjártad az utánpótlás válogatottakat a B-divízióban. Hogyan élted meg a szereplést nemzetközi szinten?
Az U18-ban mandulaműtét, idén az U20-ban pedig a sérvoperáció miatt a saját korosztályomban nem tudtam játszani a válogatottban, mindkét korosztályban egy évvel fiatalabbként játszottam. A nemzetközi mezőnyben pályára lépve nagyon sok tapasztalatot szereztem, ami szerintem sokat segített eddig a fejlődésemben. Sajnos szinte mindig nüanszokon múlt, hogy az aktuális csapattal nem sikerült bejutni a legjobb nyolc közé.

– Immáron négy légiós van a csapatnál, hogy látod őket, mit gondolsz, milyen lehet a csapat?
– Nyilván kell még idő, hogy összeálljon a játék, ráadásul még várjuk az ötödik külföldi kosarast. A már a csapatnál lévő külföldiek szerintem igen jó képességű kosarasok, és emberileg is jó srácok. Sokat jelenhet, hogy európai újonc centerünk, Carter mellett, különösen a két mezőnyemberünk, Johnson és Pitts már hosszú, több éves európai tapasztalattal rendelkezik.

– Több poszton is bevethető játékosként tartanak számon. Neked melyik a kedvenc pozíciód?
– Valóban az egyestől a hármas posztig már mindegyiken, azaz mindhárom mezőnyposzton játszottam. Bár a poszthoz képest magas vagyok, volt, hogy irányítanom kellett, és amíg Pitts nem érkezett meg, addig itt is előfordult, hogy ez volt a feladatom. Játszani szeretek, úgy vagyok vele, hogy ahol szükség van a játékomra, ott próbálom legjobb tudásom szerint segíteni a csapatot. A két mezőnyposztra érkező légiós, Pitts és Johnson szerintem remek játékosok, tőlük nagyon sokat tanulhatok, de a rutinos magyar kosarasoktól, Norbitól és Supola Zolitól is.


Copyright © · Soproni Kosárlabda Club · Minden jog fenntartva ·