Főoldal » 2020, NBI A » Az egyensúly embere

Az egyensúly embere

Amióta balkezes játékmesterünk, a 29 esztendős James Kinney II. mozgatja, irányítja a csapatot, kétségtelenül stabilabb a játék, jönnek a győzelmek. A rutinos, korábban több magyar csapatban is – Kecskemét, ZTE, Szolnok – megforduló irányítóval – aki pár éve a Kecskeméttel még bajnoki és kupadöntőt is játszott – beszélgettünk
– Hogy van, hogy te vagy James Kinney – a második?
– Az első édesapám, a harmadik pedig a másfél év körüli kisfiam – felelte mosolyogva irányítónk.
– És Amerikán belül, honnan származol?
– Chicagóból.
– Akkor nyilván egy Bulls-fanatikussal van dolgunk…
– Az édesapám valóban az volt, én még elég kicsi voltam, amikor a Bulls az NBA sztárcsapatának számított. Én Kobe Bryant-fanatikus voltam, s ha játékban nem is tudtam, külsőségekben próbáltam követni. Amikor nagy haja, amolyan “mikrofon” frizurája volt, én is olyan növesztettem, amikor levágatta – én is.
– Pedig gyakran van, hogy a balkezes játékosoknak balkezes a kedvencük…
– A jelenleg is aktív játékosok közül nekem is: James Harden.
– A Sopron már a negyedik magyar csapatod, ismered a ligát. Milyen érzésekkel csatlakoztál hozzánk?
– Tudtam, hogy egy mindössze egyetlen győzelemmel álló társasághoz érkezem, így azt vártam, hogy egy eléggé fásult, lehangolt, rossz hangulatú közegbe kerülök. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy ehhez képest egy abszolút pozitív szemléletű, előre tekintő együtteshez kerültem.
– Amely legutóbbi négy meccsét megnyerte…
– Az első meccsem a Falco otthonában volt. Korábbi csapataimmal is sokat játszottam már Szombathelyen. Úgy látom, a mostani egy nagyon erős – talán azon csapatai közül, amikor Magyarországon játszottam -, a legerősebb Falco. Mi pedig a tabella alján állva, azért eléggé megnehezítettük a dolgukat – erre azért lehetett építeni. Úgy érzem, minden sikernek megvan a maga értéke. Persze lehet mondani, hogy egy tartalékos Pécs otthonában nyertünk, de az nagyon sima volt, ami úgy érzem, áttörést jelentett. A Szeged pont úgy állt, mint mi, őket nemcsak hogy simán, hanem jól is játszva győztük le. Azt gondolom, e két siker nélkül nem tudtuk volna az igazán értékesnek tartott sikert, az Alba elleni hosszabbítás után kivívott diadalt sem elérni, örülök, hogy a közönségünk is “vevő” valóban javuló játékunkra.
– Irányítóként, mit tartasz a legfontosabb feladatodnak feljövő csapatunkban?
– Mint minden játékos, így én is nagyon szeretek kosarat dobni. Ugyanakkor irányítóként a legfontosabb megtalálni és megpróbálni megteremteni az egyensúlyt, hogy a csapatnak a legjobb legyen.
– A saját eredményességed és a játék szervezése közötti egyensúlyt?
– Részben. Irányítóként egyértelműen a csapat hatékonyságára kell figyeljek. Úgy az ideális a játékot szervezni, hogy a többiek a nekik leginkább megfelelő helyekről, az ő “komfortzónájukból” dobhassanak. Egyensúly alatt, akár a közelről és a távolról szerzett kosarak egyensúlyát is érthetjük, ebben is nagy szerepe lehet az irányítónak. Szeretek kosarat dobni, de ennél jóval fontosabb, hogy a csapat egységként működjön. Erre természetesen támadásban lehet nagyobb ráhatásom, a védekezésben jóval több az egyéni felelősség. Viszont ha az szervezett és működik, és tudunk indulni, akkor az én dolgom is könnyebb rendezetlen védelem ellen, mondjuk létszámfölényben a legjobb helyzetet kiválasztani.
– A szezon hátralévő részét tekintve nézel távolabb is, mint a következő meccs?
– Szerintem valahol legbelül a csapatnál mindenki néz, de mélyről indultunk, most valahol tartunk, de egy esetleges magasabb célt csak lépésről lépésre haladva lehet elérni…

Copyright © · Soproni Kosárlabda Club · Minden jog fenntartva ·