Főoldal » 2021, NBI A » Isten hozott, Isten éltessen, Milos!

Isten hozott, Isten éltessen, Milos!

Tegnap délután “letudta” első edzését csapatunkban a Sopronba 5 év után visszatérő korábbi közönségkedvenc, Milos Borisov. Augusztus utolsó napján érkezett Magyarországra, szeptember 1-én vírusteszten esett át, amely negatív lett. Tegnap bekapcsolódott csapatunknál a felkészülésbe, ma pedig a 35. születésnapját ünnepli. Tegnap a tréning után – több társával egyetemben – még dobott vagy 10-15 percet, majd készséggel állt honlapunk rendelkezésére

– Több év után hogy “ízlett” az első edzés itt, Sopronban, az SKC-nál? – kérdeztük mintegy bemelegítő jelleggel Milost.
– Szuper volt – mondta mosolyogva régi-új játékosunk.

– Pontosan mikor is volt az utolsó edzésed Debrecenben?
– Mikor is… az utolsó mérkőzésemet a DEAC színeiben január tizedikén játszottam, akkor az azt megelőző napon, tehát január kilencedikén.

– Majdnem nyolc hónapja…Ahhoz képest, úgy tűnik, külsőleg remek formában vagy, nem látszik egy deka fölösleg sem rajtad…Hogy telt ez a közel nyolc hónap?
– Volt egy kisebb műtétem, majd rehabilitáció következett, azután tavasztól elkezdtem készülni az októberben kezdődő szezonra.

– Az látszik, hogy nem “hagytad el” magad. Megtudhatjuk, hogyan készültél?
– Profi sportoló vagyok, és már elég tapasztalt is. Tudtam, bárhová is kerülök, nem kezdhetem el úgy a felkészülést, hogy több hónap semmittevés után, fizikailag teljesen leeresztve állok edzésbe. Éppen ezért az elmúlt közel fél évben azon voltam, hogy augusztus közepére, szeptemberre fizikailag jó állapotba hozzam magam. Ehhez egy szerb, belgrádi specialista, egy erőnléti edző segítségét kértem, az ő útmutatása alapján naponta futottam, súlyzóztam. Ennek köszönhetően úgy érzem, jó erőállapotban érkeztem Sopronba.

– És most, közel nyolc hónapot követően az első edzés után, hogy érzed magad?
– Kicsit fáradtan, de nagyon boldogan. Azért boldogan, mert végre csapattal edzhettem, az edzésen pedig játszhattam, kosárlabdázhattam kicsit. Ezt már nagyon vártam, enélkül azért elég nehéz volt végigdolgozni az elmúlt hónapokat.

– Ha már a csapatot említetted, alaposan kicserélődött itt Sopronban a társaság azóta, hogy elmentél…
– Igen, az az igazság, hogy személyesen a vezetőségből és a stábból több embert ismertem, mint a csapatból. Akikkel annak idején Sopronban még együtt játszottam, csak Taki, Takács Norbi maradt. Persze azért ha személyesen nem is, de ellenfélként azért jó néhány játékost ismerek, de olyanok is akadtak, akiknek be kellett mutatkoznom.

– Talán többek között az edzőnek is… amikor csapatunk a DEAC-cal játszott itthon, már sérült voltál… A szurkolók mindig szívesen látnak itt, de akkor azért nem bánták, hogy nem tudtál játszani ellenünk…
– Az akkor így alakult, én pedig már szerencsére jól vagyok. Ami pedig az edzőt illeti, azért mielőtt megérkeztem volna, párszor már beszélgettünk telefonon. Természetesen ő is érdeklődött a fizikai állapotomról, és persze a csapatról is esett szó. Örülök, hogy személyesen is megismerkedtünk, a legfontosabb, hogy itt vagyok, elkezdtem edzeni a fiúkkal.

– Az első edzés után milyenek az első benyomások a csapatról?
– Kifejezetten jók! Vannak olyan fiúk, akik jól “értik” a játékot, és van több ügyes, elszánt fiatal is a csapatban.  Ahhoz persze, hogy igazán jól összeálljon a játék, még idő kell, mint azért ahhoz is, hogy bár fizikailag jó állapotban érzem magam, a játékban visszanyerjem a korábbi formámat, mert azért közel 8 hónap kihagyás nem múlt el nyomtalanul. Szerencsére mindenre van még idő, úgy tudom, egy hónap múlva kezdődik a bajnokság, én pedig nagyon boldog vagyok, hogy újra csinálhatom azt, amit nagyon szeretek, újra kosarazhatok!

– Köszönjük a beszélgetést és szurkolóink nevében is nagyon boldog születésnapot kívánunk!

Copyright © · Soproni Kosárlabda Club · Minden jog fenntartva ·