Főoldal » 2022, NBI A » A 6. hely és ami mögötte van, közelmúlt és közeljövő

A 6. hely és ami mögötte van, közelmúlt és közeljövő

Bár pályaelőnyből kezdtük a rájátszást, nem jutott be az elődöntőbe csapatunk. Tavaly novemberben – amikor Kostas Flevarakis átvette a gárda irányítását – az alsóházban “tengődve” nem is nagyon gondolhattunk a playoff-ra. Görög szakvezetőnket arra kértük, hogy értékelje az évadot és szóljon pár szót jövőbeli terveiről

– Kostas, amikor novemberben átvetted a szakmai munka irányítását, Neked vagy esetleg a vezetőségnek eszébe jutott, hogy májusban azon bosszankodunk, hogy nem sikerült bejutni a legjobb négy közé?
– Á, dehogy – nevetett fel a felvetésre, a nyári pihenőre már Görögországba hazatérő szakvezető -, első lépésben szerettünk volna elkerülni a veszélyzónából.

– Ez olyan jól sikerült, hogy zsinórban aratott tizenhárom győzelemmel három hónap után az élmezőnyben találták magukat…
– Először is ez a magyar bajnokság már nem ugyanaz, mint amilyen akár csak három éve is volt, amikor először a klubhoz kerültem. A szituáció hasonló volt, akkor is a mezőny hátsó részében voltunk. A még most is zajló évadra azonban nagyon megerősödött és kiegyenlített lett a mezőny, minden csapatban remek játékosokkal. Amikor munkába álltam, lefektettünk bizonyos szabályokat, mind a védekezés, mind pedig atámadójáték területén, és volt egy hosszabb válogatott-szünet is, ami akkor nagyon jól jött nekünk. Az elvek, szabályok működtek, jöttek a sikerek és ez egyre nagyobb és nagyobb önbizalmat adott a társaságnak. Nyertünk sorozatban tizenhárom mérkőzést, hazai meccseink teltházasok voltak, egymásra talált a csapat és közönsége. Tizenhárom mérkőzést sorozatban nyerni szerintem minden bajnokságban óriási dolog, nem hinném, hogy akár például a Barcelona, vagy az Euroliga-győztes Efes is képes lenne ilyesmire hazája bajnokságában.

– A nagy menetelést az alapszakasz végén és a középszakasz elején megtorpanás követte, úgy, hogy közben volt egy kényszerű váltás irányító poszton…
– Rickey McGill nemcsak a csapatot mozgatta, a játékot szervezte remekül, hanem hatalmas szerepe volt a csapat egységének és a társaságon belüli jó “kémiának” a megteremtésében. Pótolni pedig mindig egy irányítót a legnehezebb, hiszen ő irányít támadásban és védekezésben egyaránt. A helyére érkező Myles Mack más adottságú játékos és más személyiség, aki úgy gondolom, szintén minden tőle telhetőt megtett a csapatért, ezért nem lenne fair összefüggést keresni a kényszerű váltás és a visszaesés. Mint a csapatok többségének, nekünk is voltak nehézségeink a szezon közben. Sitku Marci a szezon során egyértelműen szintet lépett de rutinos magyar játékosaink közül, érdemben – többször is – csak Takács Norbi tudott hatékonyan a csapat segítségére lenni. Supi hónapokig sérült volt, Halász Ákosnak pedig nagyon balszerencsés szezonja volt – betegség, orrtörés, ujjtörés – és mire formába lendülhetett volna mindig történt vele valami, és sajnos a tehetségét meg-megvillantó Fazekas Csabával is kicsit hasonló volt a helyzet. Montgomery személyében egy Európában gyakorlatilag újonc – az előző szezonban nagyon keveset játszott Litvániában – centerrel szerepeltünk, akinek nem is igazán volt egyenrangú társa úgy az edzéseken, mint a kispadon, míg az élcsapatok azért két kitűnő, magas erős középjátékost tudhattak a keretükben. Emellett nem nagyon beszéltünk róla, de a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy gyúrónk, Falk Richárd beteg lett. Egy ideig bíztunk, reménykedtünk benne, hogy visszatér, de nagy bánatunkra elhunyt. Nem csak a gyakorlatban, a mindennapokban elvégzett munkája, de a személyisége, egyénisége is nagyon hiányzott a szezon végén az erőltetett menetben. Ilyenkor azért felvetődik bennem a kérdés, mit is számít a hatodik hely… Mégis, rövidre zárva, azt kell mondjam, a körülményekhez és az aktuális állapotához képest, mindenki kiadta magából a maximumot.

– A Soproni Sportiskola junior csapata, benne két fiatal játékosunkkal – Csendes és Csátaljay Péterrel -, megnyerte a korosztályos bajnokságot…
– Gratulálok nekik és a csapatnak, örülök, hogy kifizetődött a folyamatos kemény munkájuk. Ugyanígy ilyen alázattal, elszántsággal kell folytatniuk, és akkor idővel a felnőtt csapatban is stabil játékosok lehetnek.

– Mi a terve a jövőre nézve?
– Mivel a következő évadra is van szerződésem a klubbal, természetesen elkezdünk dolgozni a csapat kialakításán, napi kapcsolatban maradok a vezetőséggel és segítőmmel, Bors Miklóssal. Megszerettem a közeget, jó a kapcsolat a vezetőséggel, a szurkolókkal, szeretnénk a következő évadra egy hasonló szintű csapatot.


Copyright © · Soproni Kosárlabda Club · Minden jog fenntartva ·